Így válassz a kerékpár hajtómű típusok között!

Egy kerékpáron vannak olyan alkatrészek, amelyek különleges figyelmet igényelnek. Ilyenek például azok, amik biztosítják, hogy bringánk mozgásba lendüljön, ezek közül pedig több mint lényeges a hajtómű. A hajtókarokba illeszkednek a pedálok, az általunk kifejtett erőt pedig az áttétel megsokszorozza. Éppen ezért nem mindegy, hogy a kerékpárunkhoz milyen fajtát választunk. Cikkünkben bemutatjuk a különböző kerékpár hajtómű típusokat, azok funkcióit, továbbá adunk néhány tippet, hogy a későbbiek során a karbantartásuk se okozzon gondokat.

Miért fontos része a hajtómű a kerékpárnak?

Ahhoz, hogy a későbbiek során könnyen eligazodjunk a különböző alkatrészek között, érdemes először is tisztában lenni azzal, hogyan épül fel egy kerékpár hajtórendszere.

A hajtóműrendszer részei

•        Hajtómű: A hajtómű azok alkatrészek egyike, amelyikkel közvetlenül érintkezünk: biciklizés közben ugyanis lábbal tapossuk. Két hajtókarból, a középcsapágy rendszerből, illetőleg a lánckerekekből áll, amelyek a jobb oldali hajtókaron helyezkednek el. 
•        Lánc: A láncok külső és belső lemezekből állnak össze, amelyek apró bemarásai teszik lehetővé a haladást egyik lánckerékről a másikra. Különleges ötvözetű acélból készülnek. 
•        Váltók: A biciklinek fontos pontja a váltó, hiszen ehhez igazítják például a fékrendszereket, a teleszkópokat. Az első váltóknál a vázkialakítás érdemel különös figyelmet, de nem árt tudnunk azt sem, hol vezették végig a bowdent, illetve mit is jelent a fogszámkompatibilitás.
•        Váltókarok: A legegyszerűbb típusok a marokváltók, ennél professzionálisabb a kétkaros megoldás, könnyebb és gyorsabb váltásokkal. A fék-váltókarok kompaktabbak, hiszen a fékkar és a váltókar egy testbe kerül.
•        Fogaskoszorúk és racsnik: Ezeknek köszönhetően a hátsó kerék akkor is tovább forog, amikor éppen nem tekerünk. Racsnikról akkor beszélhetünk, amikor a hátsó lánckerék sor egy menettel rögzül a hátsó agyra és saját mechanikával rendelkezik, fogaskoszorúról pedig akkor, ha a mechanika már eleve része az agynak.

A hajtómű részei

•        Hajtókarok: Többségében acél, alumínium, karbon, magnézium és titán anyagokból készülnek. Az acél a legolcsóbb, a súlya viszont nem a legoptimálisabb, ráadásul a rozsda is meggyűlhet a gondunk. Az alumínium jobb választás lehet, mivel sokkal ellenállóbb.
•        Lánckerekek: Acélból, alumíniumból és kompozit anyagokból is készítik, miközben árban hasonlók a hajtókarokhoz. A súlyt, a tartósságot és a merevséget illetően is elmondható, hogy az acél a legáltalánosabb felhasználásra lehet jó, más esetekben érdemes magasabb kategóriában nézelődni.
•        Középcsapágyak: Háromféle létezik. Az első a csészés-golyós-kónuszos rendszer, aminek legnagyobb előnye, hogy igen tartós, teljesítményben és merevségben viszont elmarad társaitól. Innen nézve a monoblokkos is sokkal többet tud, kifejezetten “finoman” jár, kisebb a karbantartási igénye, de még többre képes a kettő kombinációja, a Press-Fit.

Kerékpár hajtómű típusok: így igazodj el közöttük

Milyen szempontok alapján különböztetjük meg a hajtóműveket?

Találhatunk belőlük 1, 2, akár 3 lánckerékkel felszerelt változatokat is. Ez azért fontos, mert a különböző áttételezések hatással vannak arra, mennyire gyorsan és könnyedén haladhatunk. A szempontok közé tartozhatnak a lánckerekek számai, azok fogszámai, a tengelyrögzítés, a hajtókarok hossza, azok anyaga vagy színe, de fontos tudni, hány sebességes rendszerhez tervezték őket, bontható vagy sem, továbbá lényeges a láncvonal, illetve az úgynevezett Q-faktor is.

A tengely rögzítése

A négyszögletes tengelyt látni a legtöbb biciklin, ami egy, kúpos végű, tömör vasrúd, kicsi strapabírósággal, így főként általános használatra ajánlott.

A következő a sorban az octalinkes bordástengely szabvány, ami enyhén kúpos kialakítású tengelyátmérővel rendelkezik, összesen nyolc bordával kapcsolódik a hajtókarhoz. Ez is alumíniumból van, de találni belőle karbon kompozitból készült változatot, kétféle tengelykialakítással kapható, és többfajta kerékpár típushoz készítik ezeket.

Szintén bordástengelyes hajtókarrögzítést kínál az ISIS, amely nagyobb szabadságot ad az optimális láncvonal beállítására, de ezeket sok helyen felváltották az integrált hajtóművek. Utóbbiak már fixen rögzítve vannak a hajtókarban, a középcsapágy csapágyainak távolsága pedig nagyobb a többi változathoz képest, így a rendszer merevebb, és egy nagyobb terhelés során kevésbé kopik el.

Láncvonal

Kétfélét tudunk megkülönböztetni, függően attól, hogy egysebességes vagy többsebességes kerékpárral rendelkezünk. Előbbinél a lánckerék mindig egyenesen halad, mivel az első és a hátsó lánckerék is egy vonalban van, utóbbinál viszont az első és a hátsó lánckerekek középvonala lesz egy vonalban.

Q-faktor

Ez fogja meghatározni a tengely szélességével együtt, hogy a bicikli hajtókarja milyen messzire lesz a váztól számítva. Gyakorlatilag ettől függ, mekkora terpeszben leszünk tekerés közben. A kerékpár fajtája is számít, hiszen MTB típusúaknál a Q-faktor 170 milliméter, míg egy trekkingnél már 175 milliméteres szokott lenni általában.

Hajtóművek anyaga

Elsődlegesen a felhasználási cél fogja meghatározni, melyik mellett tegyük le voksunkat. Készülhet acélból, alumíniumból, karbonból, üregesre kovácsolt alumíniumból, illetőleg karbon magos alumíniumból is. Az acélt az alsóbb kategóriába tartozó biciklik esetében alkalmazzák, mivel kevésbé merevek, ráadásul nehezek is. Találkozhatunk vele ugyanakkor egy BMX kerékpárnál, mivel azok kialakításukból fogva már elég erősek.

Az alumíniumból a könnyű és merev hajtókarokat készítik, az üregesre kovácsolt variánsból pedig ennél is könnyebbek és erősebbek jönnek létre. Jóval ritkábban találkozhatunk a karbonból vagy karbon magos alumíniumból készült hajtókarokkal, mert ezek általában a legfelsőbb kategóriába tartozó biciklikre kerülnek fel. Előnyük, hogy kifejezetten könnyűek, ugyanakkor hamarabb elhasználódnak.

Színek

A hajtóművek színe sem állandó, így ez is megér egy néhány szót. A kerékpározás szerelmesei különböző színekből választhatnak, mivel léteznek színes, műanyaggal bevont hajtóművek is, ám a legjellemzőbbek még mindig a fekete, esetleg a fémes, ezüstös színű alkatrészek.

Erre érdemes figyelni a hajtóművek karbantartásánál

A kerékpár tisztán tartása mondhatni alapvető feladat, ha valóban arra törekszünk, hogy a kétkerekünk sokáig hű társunk maradjon. Ilyenkor azonban a hajtómű tisztításáról sem feledkezhetünk meg. 

Hajtómű kenése, tisztítása

Az alapmosáshoz nyugodtan alkalmazhatjuk az autómosókban található magasnyomású mosót, de akár otthon is használhatunk ilyet, ha beszerzünk egy hordozható változatot. A lényeg, hogy alacsonyabb víznyomással dolgozzunk.

A csapágyak, az agyak és a teleszkóp esetében óvatosnak kell lenni, itt akár a feladatra alkalmas tisztítószerekkel átitatott rongyok és szivacsok is segíthetnek, de ehhez vannak lánctisztítók is.

A kenésekről is gondoskodjunk, mert ezek szintén sokat hozzátesznek a hosszú élettartamhoz. A meneteknél, rugóknál, ékeknél, csapágyaknál kenőzsírokat kell alkalmazni, míg a láncon, a bowdenen, a fékek és váltók forgáspontjain már inkább a kenőolajak ajánlottak.

Lánckerekek

Időnként érdemes megmérnünk a lánc nyúlását, hogy megérett-e már a cserére, amihez ajánlott egy célszerszámot beszerezni. A láncot ugyancsak alapos tisztításnak kell alávetni, mivel a zsírtalanítással együtt ez is növeli az élettartamát. Az elkopott lánc akár a hajtás többi elemét is károsíthatja, de a váltás pontosságát is ronthatja, így lényeges, hogy a takarítás végén ne felejtsünk el megfelelő kenőanyagot felvinni a láncra, esetleg viaszolni azt.

Amennyiben a lánc mégis elkopott, azt onnan tudjuk megállapítani, hogy a lánc eredeti osztásához képest (12,7 milliméter) legalább 0,075 és 0,1 milliméter közötti nyúlást tapasztalunk, avagy az elhasználódott görgők miatt a szokottnál nagyobb a lánc oldalirányú játéka. Ilyen esetekben cserére is szükség lehet, amit még a kopási határérték elérése előtt érdemes megtenni.

Első lépésként egy 5 milliméteres imbuszkulcs segítségével, tekerjük ki a rögzítőcsavart, egy speciális lánckerék-kulccsal, vagy széles fejű csavarhúzóval pedig tartsunk ellen az anyának. A két lánctányéros hajtóműveken ezáltal le tudjuk szedni a hajtókarról a láncokat, annak eltávolítása nélkül, felszerelésnél viszont figyeljünk arra, hogy lánckerék a megfelelő irányba nézzen. Ehhez mindkét tányéron szokott jelölés lenni. 

Középcsapágyak

Sokat ronthat az elérhető teljesítményen, ha ezek nem működnek megfelelően. Ennek a résznek a szerelése minden esetben célszerszámot igényel, és ajánlott, hogy évente legalább egyszer szedjük szét, és zsírozzuk újra.

A monoblokkos rendszerek már nem igényelnek ennyi karbantartást, ha problémás, akkor csak kiszereljük és cseréljük. A csészés-golyós-kónuszos rendszernél viszont ennél bonyolultabb a helyzet. Ha a golyók már nem egyenletesek, akkor az összeset cserélni kell.

Legyünk körültekintőek!

Kerékpárunk tartósságáért sokat tehetünk, ha a legfontosabb elemekre időt szánunk és megfelelően karbantartjuk azokat. A hajtómű igényli az egyik legtöbb gondoskodást, mégis sokan elhanyagolják, pedig sok kellemetlenséget megspórolhatunk azzal, ha időnként kellő alapossággal elvégezzük a tisztítást, odafigyelünk a kenésekre és ellenőrizzük az alkatrészek állapotát.