Kerékpárlánc méretek
2024.12.18.
A kerékpárok esetében közlekedési eszközökről beszélünk, ezeken pedig ugyanolyan fontos a fékrendszer karbantartása, helyes beállítása és rendszeres ellenőrzése, mint más járművek esetében. Fékből viszont többféle típus is létezik és a pontos beállításnak is megvan a maga menete, így nem árt némi tudással rendelkezni ezen a területen. Cikkünkben éppen ezért bemutatjuk a különböző változatokat, illetőleg hasznos tanácsokkal szolgálunk a kerékpár fék beállítására vonatkozóan, ami hozzájárul a biztonságos közlekedéshez.
Ha elindultunk a biciklivel, valószínűleg egyszer majd szeretnénk megállni vele. Ehhez egy jól karbantartott, minőségi fékrendszerre lesz szükség, pontos elhelyezkedésük és elrendezésük azonban eltérhet egymástól az egyes típusok esetében.
A 20. század közepén jelentek meg és két változata is létrejött, a középhúzós és az oldalhúzós, mely közül az utóbbiakat csak patkófékként emlegetik. A karok a támvillák merevítésén, nem pedig a villán kaptak helyet. Az oldalhúzós féktest merőleges a felnire, a középhúzós féktest pedig annyiban tér el ettől, hogy a forgáspontja éppen az abroncs felett található. Erős fékhatás adtak, de nagyon precíz beállításokra volt szükség esetükben.
A 90-es években kezdett elterjedni ez a változat, amely egy plusz forgásponttal rendelkezett, könnyebb és gyorsabb működést eredményezve. Így a féktest a felnihez is közelebb kerülhetett, az országúti kerékpárokon látható technológiák pedig még mindig ezen alapulnak.
A legtöbben kantifékként emlegetik, és még ma is láthatunk ilyeneket. A féktestek a támvillán és az első villán lévő rögzítési pontokra szerelhetők fel, a két oldalt lévő féktesteket pedig egy rövid bowden köti össze, amit a fékkarba bekötött bowden által húzzuk meg.
Kedvező áron elérhető, és megbízható típus, még mindig találkozhatunk ilyenekkel. Itt a hajtókarok ellentétes irányba való tekerésével fejtünk ki fékhatást. Hátránya, hogy elindulásnál nehéz kényelmes pozícióba állítani a pedálokat és a fékhatás is viszonylag kicsi. Előnyös ugyanakkor, mert zárt rendszerről van szó, így az időjárás viszontagságainak is ellenáll.
Jelenleg ez az egyik legelterjedtebb típus. A fékrendszer a villán rögzül, a függőleges fémkarok pedig egy bowdennel közelednek egymáshoz. Utóbbival üzemeltetjük a fékkart, míg a fémkarok közrefogják a felniket, így fékhatást kifejtve azokra. Könnyen karbantartható, ám kevésbé hatékony egy tárcsafékhez képest, főleg csúszós időben.
A kerékagynál fejtenek ki fékhatást, miközben két különböző fajtájuk is létezik. A mechanikusnál egy bowdennel húzzuk meg a féktest külső oldalán elhelyezkedő munkahengert, ami a fékbetétekkel van összekapcsolva, a hidraulikusnál viszont már fékfolyadékra van szükség a működéshez. Ezt a fékkarban lévő dugattyúval nyomjuk össze, amelynek köszönhetően összezárnak a dugattyúk, a fékbetétek pedig két oldalról fogják össze a tárcsát. A mechanikusak az olcsóbbak, intenzívebb használathoz viszont a hidraulikus a jobb még akkor is, ha drágább és kevésbé tartós.
A helyes beállításokkal javíthatjuk a fékerőt, egyúttal növelhetjük a kerekek, a felnik, a tárcsák, a fékpofák élettartamát is. Emellett a kényelem is fontos, hiszen az optimális fékerő kifejtéséhez megfelelő szögben kell lennie a fékkaroknak is.
Bizonyos lépéseken minden fék típusnál végig kell mennünk. Nézzük meg, hogy a fékpofákon vagy a fékkábeleken látunk-e sérülést, esetleg rozsdát, illetőleg figyeljük meg a fékpofák pozícióját. Ha ez eltér a megszokottól, akkor állítani kell rajtuk, fékvisszahúzó és rugó előfeszítő csavar segítségével.
Fontos a fékkar helyzete is. A fékkaroknak hivatalosan egy vonalban kell lennie az alkarunkkal, a tenyerünkkel és kinyitott ujjainkkal. Mindemellett akkor jó a pozíció, ha megfelelően tudunk fékezni a mutatóujjunkkal, esetleg a középső ujjunkkal.
Érdemes megnézni, hogy mire figyeljünk a leggyakrabban használt típus, a tárcsafék beállításainál.
Ehhez szerszámokra sincs szükség, maximum egy imbuszkulcsra. Állítsuk a fix oldali fékpofát 1 milliméterre a tárcsától, a másik oldal esetében ugyanígy járjunk el, ha azt a nyomatékkaron lévő csavarral is állíthatjuk. Előfordulhat viszont, hogy nem, ilyenkor a nyomatékkar állásán változtassunk a bowdent rögzítő csavar oldásával, majd a fékkaron lévő finom-állítóval zárjuk le a műveletet. Amennyiben a kerekek forgás közben nem érnek a tárcsákhoz, a fék pedig a fékkar útjának első harmadában fog, akkor elégedetten nyugtázhatjuk, hogy minden rendben van.
Itt is fontos a fékkar pozíciója és ideális szöge, amihez akár digitális szögmérőt is alkalmazhatunk, de a féknyereg igazításáról sem feledkezhetünk meg. Utóbbi esetben azok csavarjait kell meglazítanunk, majd ha mozgatni tudunk az adapteren, akkor húzzuk meg a féket és rögzítsük a csavarokat. Fontos, hogy ettől középre álljon, a fékbetét pedig ne érintkezzen a tárcsával.
Ha levegős lenne a fékrendszer, akkor rakjuk vízszintbe a fékkart, ha pedig magasabban van a féknyeregnél, akkor nyissuk meg a rendszert és adjunk hozzá némi fékfolyadékot. Ajánlott ilyenkor pár alkalommal meghúzni a féket, hogy lássuk, jelentkeznek-e buborékok, illetőleg párszor kopogtassuk meg a fékcsövet elősegítve így a levegő távozását.
Vannak olyan gondok, amelyek az ismertebb problémák közé sorolhatók. Ilyen például a zörgő vagy sípoló hang fékezéskor, ami jelentheti a fékek kopását, de akár a keményebb vagy a helytelenül berakott fékpofákat is. Ha menetiránynak megfelelően tudjuk beállítani és ez megszünteti a hangokat, akkor nyert ügyünk van, ellenkező esetben kicsit komolyabb a gond.
A fékkar nehéz mozgatása is sűrűn előforduló probléma, de a legtöbbször ez a helyes pozícionálással orvosolható, ahogyan már erre kitértünk korábban.
Szintén előfordulhat, hogy féktest csak lassan tér vissza eredeti helyzetébe, esetleg lazák a féktest karjai, a gyenge vagy teljesen eltűnt fékhatás, hidraulikus rendszernél a levegő megjelenése, de sajnos az olajszivárgás is előfordulhat. Ezek mindegyike megoldható házilag is, de ha nem vagyunk biztosak benne, miként fogjunk hozzá, akkor forduljunk szakemberhez.
Némi odafigyelés is segíthet. Lényeges, hogy a fékpofák ne érintkezzenek a gumiabroncsokkal, a szerelések végén mindig teszteljünk, a kopások mértékét pedig többször ellenőrizzük, így elkerülhető a megnövekvő féktáv és a fékek elgyengülése.
A legfontosabb indokokra már kitértünk, mégsem mehetünk el szó nélkül a karbantartás gyakorisága és az egyes alkatrészek cseréjének gyakorisága mellett sem. A fékpofákat és a féktárcsákat igyekezzünk mindig tisztán tartani, ellenőrizzük, mennyire kopottak. Amennyiben cserére lenne szükség, bárhol a fékrendszert illetően, akkor a tökéletes kompatibilitásra kell törekednünk. Bowdenes rendszernél főként az eltérő áttételarány, hidraulikus rendszereknél pedig a különböző fékfolyadékok és tömítések miatt. Utóbbinál az olaj időben történő cseréje szintén lényeges, ahogyan minden esetben a rögzítőelemek meghúzása is.
Időnként a fékkarok is cserére szorulhatnak, néha az állítás már nem elég. A fékbetét cseréjére viszont akkor van ténylegesen szükség, ha a fékbetétet olajos, vagy szilikon szennyeződés érte. Mivel az autókéhoz képest a kerékpárok fékbetétjei vékonyabbak, így az olajszennyezés sokkal komolyabb bajt eredményezhet. Ha pedig már a csere megtörtént, akkor a helyes beállítások mellett a bejáratásról se feledkezzünk meg. A legjobb fékhatás eléréséhez legalább 30-40 mérsékelt erejű fékezésre lesz szükség.
Ha tényleg biztonságban akarjuk tudni magunkat és eszközeinket, akkor a fékeket és a guminyomást sűrűn ellenőrizzük, a váltókat, a kormánycsapágyakat, a kerékagy csapágyait és a középagy csapágyait pedig legalább negyedévente. Ezen felül alapszabály, hogy hibák esetén cselekedni kell: nézzük át a bringát, ha szükséges cseréljünk alkatrészt, vagy bízzuk szakemberre a munkát. Utóbbi főként akkor lehet jobb döntés, ha bonyolultabb munkákról van szó, így például előzetes képzettség nélkül az agyak karbantartása sokaknak gondokat okozhat. Ha viszont mégis magunk állnánk neki a munkának, akkor nem árt rendelkezni a megfelelő szerszámokkal, fontos, hogy kövessük a lépéseket, valamint tartsuk be a legfontosabb alapszabályokat és előírásokat.
Előfordulhat, hogy a biciklik karbantartására nem szentelünk elegendő időt, ami viszont azzal járhat, hogy az elhanyagolt kerékpárok rengeteg problémát okozhatnak. Ám ha kellően odafigyelünk rájuk, akkor növelhetjük a kétkerekű élettartamát. Ezen belül is a fékek különösen nagy gondoskodást igényelnek, ha ezt megkapják, akkor megbízható és biztonságot kínáló társként tekinthetünk a kerékpárunkra.